Szabályos vs. rendhagyó igék: két út a PAST SIMPLE felé

Amikor kiválasztasz egy igét a mondandódhoz, akkor (tudatosan vagy sem) több mindent figyelembe veszel.

1. Megnézed, hogy a közléshez képest mikor történt az esemény.
   • megelőzi azt: múlt idő (magyarban: -t vagy -tt jel, pl. csinált)
   • folyamatban van: jelen idő
   • követi azt: jövő idő (magyarban: fog segédige, pl. énekelni fog)
2. Eldöntöd, hogy az esemény milyen módon, eredményességgel, gyakorisággal stb. folyik le. (magyarban: igekötők és képzők használata, pl. ír [befejezetlen/folyamatos] vs. megír [befejezett], lép [egyszeri] vs. lépeget [ismétlődő])

Nemcsak a magyarban, hanem az angolban is ezt tesszük. Az angol viszont az igekötők és képzők garmada helyett jól körülhatárolt igeidőket használ, amivel valójában sokkal egyszerűbbé teszi kiválasztási folyamatodat.

Mikor használjam tehát a Past Simple igeidőt? – kérdezheted.

A „Past” arra utal, hogy az esemény a múltban történt, a „Simple” pedig arra, hogy egybefüggő, lezárt egészként kell rá tekinteni (a cselekvést az elejétől a végéig egy egységként szemléled). Szóval akkor használd a Past Simple, ha a múltban lezárult, befejezett cselekvésről akarsz beszélni — az nem is lényeges, hogy milyen régen (pl. 5 perccel vagy 5 évtizeddel ezelőtt) történt.

🔷 He took off his clothes. [Levette a ruháit.] — Egy egységként gondolsz arra, hogy előbb kibújt a pulóveréből, majd a pólójából és végül a nadrágjából. Az esemény lezárult – most már éppen a pizsamájába bújik bele.

🔷 She worked in that shop for 25 years. [25 évig dolgozott abban a boltban.] — Bár ezalatt az időszak alatt sok minden történhetett vele, ez most nem érdekes. Inkább az „szúrjon szemet”, hogy már nem dolgozik ott — mert például nyugdíjas lett.

Erről bővebben itt olvashatsz:

PAST SIMPLE — A következő lépésed a történetmesélésben!